Reggel korábban indultunk kicsivel a többieknél Pápáról. Mivel előző nap a pápa körüli részt sikerült rendesen meghúzni, ma kicsit lazább lett az etap, Tapolcafőig aszfalton melegítettünk, majd a település határától dózeren Nagytevelig, ott egy kis aszfaltozás a nagyteveli tóig, menet közben forráslátogatással.

Ezen a napon energiaszegény voltam írni, így most Kata tollal írt verzióját pötyögöm be a 8.nap hajnalán a telefonba.

Jelentem elkészült a 1X10 projekt, köszönhetően Kgabus-nak, aki zsákmányolt nekem egy XTR váltót és egy XT váltókart a 10 sebességes sunrace CSMS3 (11-42t) soromhoz.

Végül egy hosszabb B-screw lett a nyerő, amit GoatLink helyett arra lehet használni, hogy a váltót lejjebb pozicionáld és beférjen a 42t tányér alá.

  Az a kilógó csavar a bizonyos B-screw (B-csavar).

Figyelem! A GoatLink csak 2013 utáni váltókhoz kompatibilis! Persze én is beszoptam, mivel az aranyszabályt kihagytam: "először mérj és csak utána....". Hiába van meg ránézésre 7.9mm-es szélesség, valójában az kisebb (1-2mm-rel), pedig jóval szélesebb  a régi XT-dnél... szemre! Akinek esetleg GoatLink-re lenne szüksége, éppen van egy eladó.

Egyébként az összeszerelés zökkenőmentesen ment: 9-es sor, váltó, váltókar le; 10-es sor, valtó, váltókar fel. A B-csavarral tényleg frankón be lehet pozicionálni a váltót, egy kis állítgatás és már kész is vagy. Tökéletesen működik, bár terepen még nem próbáltam, de már alig várom.

Reggeli közben még reménykedtünk abban hogy eláll az eső, de nem jött be a dolog. A tegnap esti szép kilátást felváltotta odakint a köd, és kinézett, hogy a tegnap keservesen bemászott aszfalton lefelé a májunk is átázik a felcsapott víztől.

Reggeli után indulás 9 körül. Nagyjából ez volt a napi beosztás az egész túra alatt. Persze jobb lett volna 6 kor kelni, és 7 kor rajtolni, amivel elkerülhettük volna a hőséget kicsit, és jobb lehetett volna a napi beosztásunk is egy kevésbé szétdarabolt délutánnal, de ez lett a menetrend azt'kész. Viktor ha ezt olvassa, hozzáírja majd a kívánságlistámhoz.

Aszfalton kezdtünk be, 9.75km-nél Vois-nál 3*os pihenőhely labortiszta mobilvécével, még papír is van. Laza bemelegítős középtányéros mászás hozott idáig. Az idő napos-borús, vagyis pont tökéletes.
Kis térképezés után rájöttünk hogy biza keményen elkavartunk. Némi böngészés után gurultunk vissza az illetékes kereszteződésig, majd sokáig vitt még az utunk aszfalton, párhuzamosan velünk a Schwarza zúgott a hegyek között, kisütött a nap is lassan. Balázsék a staffvannal is megelőztek, a kis kitérőnk miatt lemaradtunk tehát a fő menetről szépen.

Megálltunk megnézni egy hidat, még szerencse, mert ott indult a track is. Rövidke botorkálás kavicsoson, aztán hamar vissza aszfaltra, ez csak amolyan "inkább menjünk errefelé ötszáz métert" út volt.

Ez a felállás folytatódott, vagyis 1-2kili aszfalt, kis terep ami többnyire egynyomos, sziklás-kavicsos-gyökeres eleinte játszós-örömmontizós, De egyre inkább előbújtak a toligálós szintek, meg a vaslépcsők, rácsos pallók, elvégre ez csak egy gyalogút. Mondanom sem kell, hogy pazar, helyenként feldolgozhatatlanul sokkoló szépségű környezetben.

Egy úton átkelésnél a futókat kísérő frissítős lányok kocsija épp elért minket, két nápolyi pont jól jött. Tovább terep, na most tényleg gyalog, tolós, kb lépcsőház fel, feljebb, megőrülsz, #soseerszfel. Párszor 1-2tucat méterre felültem, de annyi, leszállás. Cx re jó gyakorlás. Persze amikor és ahová felértünk, ott azonnal hard reset, akkorát ütött a látvány.

Leereszkedtünk Hirschwang-ba, ahonnan kicsit nyugisabbra vette a figurát az út. A várost elkerülő bicajút hangulatos, sikerült pár rég elfeledett keskeny nyomtávú vasúti kocsit, és egy tiptop állapotú tűzoltóvasutat is szemügyre venni. A városközpontban egy jó fagyi (a néni nem ám lehúzza a kanalat a fagyiskotlik szélen mint otthon.... Volt akkora gombóc mint az öklöm) kellett is, mert kicsit kaptatós, vasúttal egy szintre hozás jött Geyerhof-nál, laza 60meter magas vasúti viadukt szintjére kellett felkapaszkodnunk. Mókuskerékkel épp meg is volt.

Jött még pár méter szint mire elértük a Semmering melletti települést. Schottwien az autópálya viadukt alatt. Ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a felette levő hegyről ereszkedtünk le, átmentünk alatta, azután fölé másztunk, és ez az egész kaland belefért úgy 10 kilométerbe. Úgy indult, hogy kiszúrtuk hogy van egy vár is a szomszéd hegytetőn, s mivel láttuk hogy az utunk simán csak lemegy a faluba, elindultunk kis kitérőnek várat nézni. Meg lett hamar, a végen magánút, vár zárva...... azért már felmegyek azon a kaptatón, de mégsem, lánc elszakad, első váltót begyűri, technikai szünet. hajtás ki, váltó kiegyenget, szerencsére csak megrepedt a keret és nem tört el rendesen, így használható maradt. Patentszem be, hajrá!

Innen az aszfalt elhagyása után ami megy le, az kb szarvaskői várból lefelé csak 5x..... Egy nyom, szikla gyökér hajtűkanyar minden. A végén kvázi szabadesés szintesésű sziklás ösvényen, ahol egy trial bicaj jobban jött volna. Már nem azért mert használni tudnám, de könnyebb 5 kilóval, meg praktikusabban cipelhető. :D Landoltunk a hátsó kertjében valakinek, ház, fal mellett bicikli, gyerekjátszótér, kisbicaj. Egy étteremben kértünk vizet, majd egy garázsvásárt kihagytunk időveszteségünk okán.

Át a viadukt alatt, majd kezdtük a mászast-kb200-300méter között valami, volt rá vagy 4km. De minden mászásnak vége egyszer, ittunk egy kávét Maria Schutz-ban. Aztán le. Meglepi, megint fel. 980ra..... Ez már eléggé dolgozós volt, de meglett, végül az út is, ami körül épp valami nagyobbacska építkezés folyt, talán vízelvezető árok. Nem volt nehéz tekerni mert tolni kellett, helyenként 40 fokos szögben, vízmosta, gyökeres köves részeken. Gurulga persze jól esett utána, csak rövid volt.

Utolsó 10km nél hívtak merre vagyunk, jeleztük hogy minden oké, jövünk nem sokára. 10km, mi fér abba még bele? Mászások vízmosásban. Zárt kapuk, kidőlt fák, megérkezés végre-aztán csalódás, mert mégsem, ez még nem a vége. A vége 1.5km mászás. Kistányér, Katyust próbálom nem otthagyni, olyan tempót diktálok amit tartani tud ő is. Igazából nem túl nehéz feladat, 6 helyett megyek felfelé öttel. Seti elénk fut, többiek betapsolnak. Naggyondurva volt. A nap is, a fogadtatás is.
Szállás príma, körbe szuper panoráma. A futókat bicajjal kísérő Bandival osztozunk a helyen. Idősebb tag, jó fej, el lehet dumálgatni vele de alapjában véve csendes.

(utólagos adatelemzés után is ez volt a legdurvább nap.)
Napi-táv/szint: 47.09km/1565m

Túl vagyok életem első többhetes túráján, és nagyon nehéz szavakba önteni a történteket. Az út közben vezetett naplóféléből és a fejemből, gpsből, fotókból előbukkanó emlékekből megpróbáltam előkotorni minden napról annyit, hogy egy rövidke blogbejegyzést gyárthassak így reggelire. Nem ígérek magvas eszmefuttatásokat, mély filozófiát, amit többnyire társítanak az efféle hosszabb távollétekhez a megszokott közegtől, de az biztos, hogy jól esett kiszakadni a mindennapokból. Bár én ugyebár alapból nem voltam mókuskerékben....

A GoatLink, a hiányzó láncszem.... ööö a gördülékenyebb váltásért, a Shimano Shadow+ 10 sebességes hátsó váltók (2003 utáni) és a 40-42-es hátsó legnagyobb lánctányér között. Érti?! Nem?! Nem baj, mindjárt megérti!

Mi a töknek kell ez?! Mert 1X10-et építek és ehhez egy Sunrace CSMS3 wide range 10-es sort (11-42) fogok felhasználni egy Shimano XTR hátsó váltóval. De, hogy szemléltessem is, hogy konkrétan mihez kell és hova ez a cucc, arra tökéletes ez a kép:

Szóval nem csinál mást, mint a váltó pozícióját optimalizálja a nagyobb, 40/42-es lánctányérhoz.

Ezek a sorok azokat a napokat veszik végig, melyek során a Mariazell-Csíksomlyó közötti Mária zarándokutat teljesítem másodmagammal (néha majd talán többen) terepen. 23 napra bontva a napi átlag 50 km körül várható. Az útviszonyok sokszor gyalogszerrel is nehezen abszolválhatóak, igazából minden napnak úgy vágunk neki, hogy csekély információnk lesz a látótávon túli dolgokról, egy gps track, egy egynapos hátiszák, pár pótalkatrész és kész. A túrával párhuzamosan halad annak aszfaltos variánsa, melyen 15 bicajos, (köztük ketten rekumbenssel) és két ultramaratonista futó halad, illetve a hozzájuk csatlakozók. Róluk is lehet lesz néha pár szó.

De régen volt már post köszönhetően, hogy Csipisz éppen a Mária Maratont túrja bringával, nagy lelkesen (erről tervben van egy nagyobb és/vagy több kisebb post), én pedig sikeresen leamortizáltam a bal alkarom egy kis benzin+szikra kombóval, ezzel lezárva az idei "verseny" szezonom. Sebaj.

Mivel volt időm olvasgatni és bíztam benne, hogy az Őrségbe tervezett nyaralásunkat nem kell elhalasztani, így elkezdtem kutakodni egy jófajta nyeregtáska után, ami kiválthatja a hátizsákot a tervezett csillagtúrák során.

Valami olyan megoldást kerestem, ami elég nagy, hogy egynapi cuccunk beleférjen (esőkabátok, szerszámok, elemózsia, pénztárca) és ne kelljen plusz hátizsák. Rögtön képbe jött az Apidura, de meglátva az árcímkét rögtön hátraarcot is fújtam.

Netes keresgélés közben jött szembe a Bikewagon saját cucca, a Kada Pak Ratt 2, ami ár-érték arányban a legjobbnak tűnt ($49) és fórumokon utánanézve is sokan dicsértek.

Utánaolvasva, ugyan az original (első) verziónak voltak gyerekbetegségei , de ezeket a 2. verziónál javították. Külön piros pont, hogy bizony a Bikewagon-os srácok bőszen olvasgatják a nagyobb mtb fórumokat és bizony az első verzióval elégedetlen kommentelőknek piripénzért (50%-os kedvezménnyel) felajánlották a 2 verziót. Egyébként ebay-en is fent vannak, így akár onnan is tudsz rendelni.

Első blikkre egész pöpec kis cucc, jó anyagok, igényes kidolgozás, de persze puding próbája az evés. Mindenesetre kíváncsian várom hogyan fog muzsikálni a használat során.