Krumplin (mindenes bringámon) nem olyan régen, sikerült kinyalnom a menetet a bal hajtókarból. Ez elég meglepő volt, mivel eddig ez sose sikerült. A lehúzóm elég jó minőségű darab, korrodálás nem látszott, szóval semmi se indokolta, így érthető, hogy baromira meglepődtem a dolgon. De hát ilyen még sose történt, valahol el kell kezdeni. Úgy voltam vele, két fejvakarás között, hogy jó, akkor most hagyom a francba a monoblokk rendbetételét, majd, ha megpukkan agyalok rajta, hogyan kapjam ki a bringából, a hajtókarral együtt.
De egyszer csak eljött a csere napja... sikerült szerezni akciósan egy Shimano Alfine integrált hajtókart, így nekikezdtem, hogy likvidáljam a négyszögtengelyes-menetkinyalós horrort.
Akkor még nem sejtettem, hogy a menetkinyalás egy vidám Disney családi mozi, ahhoz képest a horror után, ami ezután jött. Azért valahol az agyam mélyén ott motoszkált, hogy nem lesz ez egy egyszerű menet, így taktikusan apósomtól kölcsönkértem a kétkaros csapágylehúzóját (kösz, így utólag is!). Ha mással nem, azzal majd lekapom valahogy. "Nehogymááááne!"
Szerszámok bekészítve, a legnagyobb villáskulcsot alá raktam az 5 karos hajtókarnak és elkezdtem kalapáccsal megdolgozni, miközben bőszen fújogattam csavarlazítóval. Semmi... jöjjön a csapágylehúzó! Opp a lehúzó két karos így nem tudom normálisan megfogatni az ötkaros kialakítás miatt, azért megpróbáltam, 0 sikerrel.... Úristen, mit nem adtam volna akkor egy 3 karos lehúzóért...
Szenvedés, anyázás... vissza a kalapácshoz. Alátámaszt minden bizbasszal, így üt, úgy üt... semmi, meg se nyikkan. Jó, akkor leszedni mindent a vázról, hajtókart befogni a satuba és a hajtókarlehúzó "tengelyével" kiütni a négyszögtengelyt, miközben a vázat alátámasztod a comboddal, hogy ne feszüljön.... semmi! Kb. sírógörcs határán álltam, de ugye férfi ember nem sír (f@szt nem). Már ott tartottam, hogy valahogy hősokkolni kéne az anyagot, amikor rámkacsintott a flex: "- Ne szarozzál, vágd le haver, lópikuláért szenvedsz!"....Áááááá az mi brutális már, de azért csak körbeforgattam a vázat, hogy hogyan lehetne levágni, nem szétb@szva egy megugró flex-szel.... és akkor bevillant: elég csak a hajtókar egyik lánctányér karját likvidálni és akkor stabilan rá tudok fogni a kétkaros csapágylehúzóval. Jesssssz! Ez működhet! Életemben nem flexeltem még ilyen óvatosan és lőőőőn csoda, működött! Lent volt a hajtókar és innentől már simaliba volt beapplikálni az Alfine-t. Amikor végeztem, éreztem, hogy megérdemlek egy sört, nem a szenvedésért, a bénázásokért, hanem az ideg miatt, amit közben "megettem". Szar érzés, amikor ott csücsülsz a munkábajárós bringád darabjai mellett és azt érzed nincs kiút, holnap busszal megyek...
Tanulság: vidd szakszervizbe, ne gányolj otthon, szólj Csipisznek, Ő foggal leharapja....Vagy a másik oldalról: be kell szerezni egy 3 karos csapágylehúzót és/vagy végleg elfelejteni a négyszögtengyelyes monoblokkokat és hajtóműveket (tudom, tudom jó az... de bevallom én most eléggé megutáltam).
Na nem zsigerből, hanem tapasztalatból... régen sokat használtam, de sose tudtam megérteni, hogy a picsába lehet, ilyen változó minőségben gyártani ezt a szart. Volt ami kitartott 1 évig, volt ami 1 hétig se... Nem számított, hogy Dicta vagy Shimano, SA. Persze vannak kivételek pl. a 
ROSWHEEL 111369 Water-resistant 7L Bike Handlebar Bag Pack. (Forrás:Gearbest)
