Augusztus 2-án vágtunk neki az útnak, hogy megkerüljük a Balatont bringával. A csapat 7 főből állt, 6 bringás (ezek közül egyedül én voltam "vérbringás", a többiek mondhatni "eseti felhasználók") és egy plusz kísérő (személygépjárművel). Meglepő módon, az indulás előtt egy nappal, a Fiatba sikerült beszuszakolni 4 kerékpárt, így a maradék 2 bringával megkockáztattuk, hogy mindenfajta előzetes egyeztetés nélkül fogunk bepróbálkozni a MÁV-nál. A terv szerint 3 ember és 4 bringa kocsival, a maradék (csomagok nagy része, 4 ember és 2 bringa) vonaton utazik. Hát mit mondjak, a Fiat dugig lett és olyan szép látványt nyújtott megpakolva a sok géppel, hogy majdnem elmorzsoltam egy kövér könnycseppet induláskor (a csomagtartóba a 4 váz, pedált, kormányt nyergeket, ki/leszerelve, az anyósülés mögé a 8 kerék került).
A vonatozó csoportba osztott az élet és az 50%-os MÁV kedvezményem, amiről egy egész szóval összefoglalhatnám a véleményem: szívás. Bővebben: egy darab többcélú, kerékpárszállításra is alkalmas vagon, amire Debrecenben még vígan felfértünk, sőt egy 3 kerekű szörnyet is sikeresen felkínlódtunk. A tulaj hölgynek azért üzenném, hogy ezt, azért már én is túlzásnak tartottam... egyrészt, mert a triciklije minimum 3 bringa helyét foglalta el, másrészt, ha mi nem vagyunk ott, akkor kétlem, hogy egyedül felrakja azt borzalmat a vonatra (nem kis késést összehozva ezzel). Persze, Budapestet elhagyva már minden talpalatnyi hely tömve volt bringákkal, nem kicsit súlyosbítva a helyzetet, hogy a triciklis hölgy és két pulyája, a bringatárolóban ültek le a kihajtható székekre (bár simán volt hely a normál utas részben is, amikor felszálltak) nem kevés kerékpártól elfoglalva a helyet. Egyébként vicces volt, hogy az északi parton tekerve egy német szerelvény ment el mellettünk, amihez egy teljes vagon kerékpárszállító volt csatolva... hát igen, ott azért sejtik, amit itthon még nem, a Balaton egyre jobban rácuppan a kerékpáros turizmusra.
Ami még érdekes volt a MÁV-val kapcsolatban, hogy mivel én MK tag vagyok, így az egyik bringát kedvezményes kerékpárjeggyel vihettük, de (!!!) és most kapaszkodj meg: nem létezik menettérti (oda-vissza, 3 hónapig érvényes) kedvezményes kerékpárjegy! Persze elővételben meg tudod venni a visszaútra a kerékpárjegyet, ha meg tudod mondani, hogy pontosan mikor jössz vissza, de lássuk be sok túra esetén ez változhat, így szarakodhat az ember a visszaútnál is a pénztárnál. Röhej!
Visszatérve a túrára, Balatonvilágosnál cuccoltunk le a vonatról, mivel a tervezett útvonalunknak ez a település volt a kiindulópontja és végcélja is egyben. Bringák ki a kocsiból, csomagok be, egy kis szerelés és már menetkészek is voltunk.
Az első szakasz Balatonvilágos - Balatonlelle (44,95km) volt. Itt meg kell jegyeznem, hogy a kitáblázás és az utak minősége a kiváló és az iszonyat pocsék között váltakozik az egész balatoni körúton. Nem egyszer tévedtünk el nem egyértelmű, vagy egyszerűen, hiányzó tábla miatt. Persze térképpel és a helyi erők segítségével simán lehet korrigálni. De hogy ne csak papoljak, íme egy kép, ami jól példázza az egészet:
Igen, itt a helyes irányt a feketével odafirkált nyíl mutatta. Volt olyan szituáció, ami 6km-rel dobta meg az aznapi távot, mivel nem egyértelmű volt a táblázás (konkrétan két irányba is mutatta a balatoni körutat Tihany felé) és jó munkásemberként, Murphy törvényét betartva, persze, hogy a rossz irányba mentünk tovább. Szóval nagy-nagy tanulság, hogy a biztonság kedvéért, azért legyen nálad térkép (nálunk volt, Bélabának hála)!
Az első szakasz főleg autóúton sicc! normál (gépjárműforgalmat is lebonyolító) úton megy, de a szántódi rév után valami csodálatos bringaút következik. Kétsávos, sima, mint a babapopsi, sehol egy repedés.
Viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy a táblázás ezen a szakaszon is pocsék, bár nehezebb eltévedni, mint az északi rész bizonyos szakaszain, hiszen a legtöbb úton, ami párhuzamos a Balatonnal előbb utóbb észreveszel egy zöld táblát, sárga felirattal, ami visszaterel a balatoni körútra.
Útközben itt-ott megálltunk egy-két izotóniás ital (sör) elfogyasztására és némi technikai segítség igénybevételével (GPS) érkeztünk a balatonlellei Nana motelhez, a szállásunkhoz (ezt a balatonbringa.hu segítségével sikerült leszervezni, sőt ők kompletten megszervezik neked az egész balatoni hacacárét, ha időben felveszed velük a kapcsolatot).
Maga szállás egy valamikori szockó üdülő, közös vizesblokkokkal, lepukkant szobákkal, viszont olcsó és közvetlenül a Balaton partján fekszik (ami strandolás szempontjából nem mellékes). Sőt Lidl is elég közel van, úgyhogy simán fel lehet tankolni az estleges kimerülő izotóniás készletet (sör). A kerékpárokat zárható helységben tudják elhelyezni, ami azért nem rossz. Egyedül az éppen ott nyaraló iskolás csapat volt, ami kissé idegesítő volt az éjfélig tartó rohangászásukkal és folyosón üvöltésükkel. Igaz, pár izotóniás ital (sör) után igazán már ez se érdekelt és úgy aludtam, mint a bunda.
Szint, sebesség, térkép az adott szakaszról itt!!!
.jpg)