Egerből indulva Cserépvárig remek utunk volt, jól pörgethető kis emelésű mászásokon zabáltuk a szinteket, és zavartalanul roboghattunk a széles dózerutakon a szőlősorok között.

Ez az etap már első ránézésre is mókásnak ígérkezett, aztán másodikra, majd első tekerésre is. Gyöngyösről fel 290méter 5kilométeren, ami úgy festett, hogy az első harmadban még tudtam tekerni felfelé, aztán jöttek a sziklás léptetők, aztán csak sziklás léptetőkkel volt tele az egész. Nincs mese, ez egy gyalogos ösvény, szóval talicskázás lesz a vége.

Fent amúgy példás látványvilágot varázsolt elénk a grafikus motor, lefelé pedig kicsit kaptak a bicajok, főleg a fékek, mert bár a vége felé betonra váltott az út, néhány kanyarban igen észnél kellett lenni fékügyileg, hogy kiadja. Sajna a szőlősorok között lemutató tracken keresztbe időközben szép új drótokat húztak a növénynek, így kénytelen-kelletlen aszfalton kellett leszlalomozni Abasárra. Itt elkaptuk az aszfaltos teamet frissítés közben, megvámoltuk őket banánnal, és robogtunk is tova Markaz irányába, ahol tankoltunk némi vizet is. A víztározó után a szokásos tó melletti útfajta, magas fű, pocsolyák, lapulevél, és mindenek felett árnyat adó fák. Ez utóbbi miatt amúgy néha napján kicsit sajnáltam az aszfaltbetyárjainkat, mert ha sütött a nap, az egész túra alatt nem sokszor volt 30 alatt a hőmérő higanyszála.
Domoszló előtt derült rá fény, hogy Walter elhagyta a km óráját. Visszamentünk úgy 1kilométert, de a kütyü megtartva a magas fűben való rejtőzésre való erőteljes hajlamát, sajnos nem lett meg.

Kisnánán beértük a csapat nagyobb felét, frissítettünk, kajáltunk és szusszantunk egyet a várban. Legutóbbi itt tett látogatásom óta építkeztek egy kicsit, igazából én jobb szeretem a romszerű várromokat, de persze nem mindenki van ezzel így.
Kisnána után nagy bátran belecsaptunk a lecsóba, és egy ártér minőségű erdei szakasz lett törekvésünk jutalma. A sár a kedvenc mindenre rátapadó, kerékzárat formáló típus volt, megfejelve némi fűvel és szinttel. Amikor lefelé mentünk, a garantált random nyomvályúkat csak a magas gaz feledtette el velünk, de sajna csak pillanatokra, mert azért még ott voltak... Sikerült kivergődni innen, aztán összejött a valahányadik defektem (jó társaságban ki számolja.) aminek a gyors javításához a napsütésből merítettem némi többletenergiát.
Akadt 3 geoláda is a környéken Walternak, így Egerszóláton nyomtunk egy kólát, után Egerszalókra külön úton érkeztünk.

Egy rövidke lejtőn megviccelt a szőlősorok közül kifolyt talaj, gyakorlatilag megállt alattam a bicaj és úgy maradt a sárban. Kicsit passzos volt az előző esti eső miatt. Kiráncigáltam, és az út mellett sikeresen el tudtam indulni, hogy szétszórja lefelé csorgás közben a kerék a rátapadt jóságot. A falu szélén a track kicsit megviccelt egy 45 fokos lejtésű kikövezett patakmederbe vezetve, ahol megnéztem volna magamat kívülről ahogy körmetlen macska módra egyensúlyozok felfelé a cipő mászófogait a betonfugába helyezve.

Megnéztük a barlanglakásokat, majd betempóztunk Eger irányába, ahol még tartogatott néhány elfeledett zugösvényt nekünk az út, pár elherdált törött kerítéselemmel és összelapult zománcos fazékkal színesített építési törmeléken gurultunk be végül a Szépasszony völgybe. Innen még ugyebár jött egy emelkedő, majd a főtérre érve becsekkoltunk a szervezőbrigádnak is, de előtte persze alap volt a kedvenc helyi fagyizóm.

táv/szint: 46.55km/1075m

Már az elején fordítva kellett volna elrajtolnunk a többiekhez képest, de hogy néz az már ki... Szóval a látványrajt után szépen leváltunk, visszasunnyogtunk és elindultunk a magunk útján. Mivel megállapítható, hogy néhány szakasz Mária jelzéssel futó út nemhogy kifejezetten felesleges, de gyakorlatilag csak légi úton járható, nem ragaszkodtunk a trackhez, ami egy, konkrétan hosszában felszántott homokútra vitt.

Aszfalton kerültük a kényes szakaszt, ahonnan amint lehetett visszacsörtettünk a helyünkre, ami egy gazzal rég benőtt szakasz volt, és csak úgy találtuk meg, hogy szembe mentünk az autópálya lehajtóval. Néhány mászásocska után (kistányér/teteje) egy kis kitérő a méhek felé, majd be egy nem túl bizalomgerjesztő egynyomos csalánoson... Egy fenyvesig, ahol az ösvény enyhén hullámzó kanyargós, kidőlt fás egynyomosban folytatódott! Jöhetett némi teknikáli tréning, felidéztem a Kranked korai részeit Dangerous Dannel és bandájával, megkönnyeztem hogy ilyen öregen is ez jut eszembe, na meg a saját northshore projektjeinket is elővettem fejben.

Az ösvény végén átmentünk a főúton majd az autópálya melletti erdei úton haladtunk egy ideig. Itt egyszer csak egy szőrcsomó elevenedett meg az út közepén, ami bár elsőre egy nagyon nagy macskának tűnt, kiderült hogy egy nagyon kicsi vadmalac. Csendben szedte ugyan a sátorfáját, de inkább nem mentünk az eredetileg jelzett irányba, (bármennyire is csábító volt a rendszeresen használt disznódagonya) hogy bemutatkozzunk a kis családnak hanem átmásztunk egy mezőgazdasági telep kapuján. Mivel semki sem akart emiatt bosszúból legázolni minket egy kombájnnal, Aszód következett, majd Kartal, ahol a főtéren a helyi higanymozgású celeb, Kávés Csabi szemelt ki minket (pontosabban Waltert) "nem akarsz adni egy kávéra valót? " erejéig, így egy zsigeri "nem" után tempósan távoztunk. Heréd felé sikerült belökni a szopórollert és pár méter gazban gázolás után átkelve egy kiszáradt kanálison először átlósan átkelni egy krumpliföldön úgy 500 métert, majd visszafogottan tapadó fekete földbe vetett kukoricásban sormentén haladva elérni egy kétméteres nádashoz, ahonnan úgy 800méter után levéltetűvel ellepve kiértünk, csak hogy még összeszedjünk úgy másfél kilométert és fejenként 10 kilót a felázott fekete földből.

Innen Herédre, ott is az iskolához érve ahol a road szekció frissítőpontja volt, kicsit beszélgettünk majd bicajpucolás. Ha már itt voltunk bevártuk a többieket, aztán távoztunk csak sebesen. Lőrinci után lőttünk egy geoládát, Ecséden (a postás mondta meg hol járunk) átrobogtunk csak, jöhetett némi termőföldek közott tekerés kis szintekkel. Nagyrédén két geoláda várt, Gyöngyösig pár lejtő is belefért. Gyöngyös határában egy autó szervizben szereztem olajat a villa kenésének frissítéséhez, majd irány a főtér. Itt megint beelőztük a stábot, időtöltésként kerestünk lánctányércsavart Hanna bicajához, amit a helyi Pedál nevű kerékpárüzletben díjmentesen megkaptunk, meg vettem egy fogkefét telópucoláshoz. Ezt gyorsan le is tudtam a szállásunkként funkcionáló koli udvarán. Találtunk remek fagyit is, (úgy látszik, csak ott divat lehúzni a kanalat, ahová én járok) majd jöhettek a főtéri kis koncertek, utána kaja, majd egy esti gyógysör.

A tegnapi vetélkedő vesztes csapata holnap a színpadon ad elő össznépi táncikálós koreográfiát Dr Alban: Sing Hallelujah-ra. Kár lenne kihagyni.:D:D:D

Táv/szint: 56.4km/511m

Ezen a napon annyi volt a feladat, hogy elhagyva a fővárost, megérkezzünk Máriabesenyőre. Kis táv, kis szint, szóval afféle pihenőnapnak is megfelelt.

Ezen a vasárnapi etapon Tatabánya és a főváros között Walter lett az útitársam, mert Katyus egy pihenőnapként hazaút és melónap előtt csatlakozott a road szekcióhoz.

Csókakő várig aszfaltos bemelegítés 6 kilométer az utolsó másfélben 150méter szinttel. Volt egy kis szél is, de így is suhantunk-pláne az előző napokhoz viszonyítva.

Vannak olyan napok egy többnapos/hetes túra során, amikre évek múlva is visszaemlékszik az ember, ezek többnyire nagy szívás miatt maradnak emlékezetesek. Még akkor is, ha olyan szita a memóriája, mint nekem. Na, a hetedik nap, az valami ilyesmi.

Reggel korábban indultunk kicsivel a többieknél Pápáról. Mivel előző nap a pápa körüli részt sikerült rendesen meghúzni, ma kicsit lazább lett az etap, Tapolcafőig aszfalton melegítettünk, majd a település határától dózeren Nagytevelig, ott egy kis aszfaltozás a nagyteveli tóig, menet közben forráslátogatással.

Ezen a napon energiaszegény voltam írni, így most Kata tollal írt verzióját pötyögöm be a 8.nap hajnalán a telefonba.