Indulás: 09:00-kor a Böszörményi úti BMW szalontól (gy.k.: Debrecen)
Útvonal: Józsapark - Zeleméri templomrom (Tócó-patak eredése) - Bodaszõlõ (vadaspark, struccfarm)
Kötelezõ felszerelés:
- terepre alkalmas kerékpár
- pótbelsõ, gumijavító készlet, pumpa
- réteges öltözet, esõkabát
- igény szerint frissítõ (meleg tea, stb.)
Visszaindulás: 13:00 - 14:00 között (de lehet egyénileg is)
Jelentkezni mail-ben a finishline.hu oldalán lehet!
Mint már említettem elkészült a világítás, ami teljesen KRESZ kompatibilis vagyis egyszerre kapcsolható. Az első lámpa külseje megmaradt az eredeti változatban, viszont a belsejét egy ledes elemlámpa alkatrészei szolgáltatták.
A hátsó izzó helyét is ledek vették át, növelve az élettartamot és a fényerőt.
Az egész áramforrását 3 db ceruza akkumlátor szolgáltatja némi elektronikával és egy központi kapcsolóval.
Ha netán merülne az aksi, az üzembe helyezett dinamóval újra lehet tölteni. Az akku tartó a csomagtartó alatt kapott helyett.
Az egy dolog, hogy elbalfaszoskodom (már elnézést) a városban és környékén Krumplival, de ez kimerül maximum ~50km-ben, ami lássuk be, az olyan tervek mellett, hogy lemegyünk Szegedre egy nap alatt, édeskevés. Éppen ezért elhatároztam, hogy 100-as köröket is kéne menni, egyrészt tesztelni a felszerelést (ne röhögj, ezt majd kifejtem), másrészt erőnlétileg megalapozni a szegedi túrát. Ki is néztem egy egész jó útvonalat, némi helytörténeti nevezetességgel, mégpedig a Nagykerekin található Bocskai várral.
A szombat reggel 8-as indulás kicsit csúszott, mivel utólag jutott eszembe, hogy Boszkó gyógyszerét elfelejtettem beadni, így kapásból egy kényszerfordulóval indultam, de miután a kuttyot letudtam és a strap-et (tépőzáras pedálszíj) beállítottam lelkesen indultam neki a kitűzött penzumnak. Persze azért valaminek most is el kellett romlania, ami jelen esetben a Róka Úrról átszerelt kilométeróra volt, ugyanis kimerült a jeladójából az elem, de bevallom, ezen már nem is csodálkoztam... hiszen miért is legyen minden tökéletes?!
Reggel becsomagoltam egy győri jó reggelt műzlis bizbaszt, meg 4 műzli szeletet, hátzsebbe ment egy narancsos powerade és vittem a hidropakkos hátitatyómat, 2l vízzel feltöltve, szükséges szerszámokkal és esőkabáttal. A kaja és a víz több is volt mint elég, de arra 50km után rájöttem, hogy olyan szinten baszogatja a hátam a táska, hogy hosszú távnál, igencsak felejtős lesz. Legközelebb, két kulacs és a montiról átpakolt nyeregtáska lesz a tuti befutó megoldás. Vittem a nyári hosszú ujjas kesztyűmet is, hiszen egy zápor után (ami hála égnek nem volt) nem tudtam mennyire fog csúszni a műbőr bandázs. A bandázsnak egyébként jóval keményebb fogása van, mint a szivacsosabb társainak (ezért sem volt hülye ötlet a kesztyű), de a tartóssági teszten rögtön átment, mivel az egyik egészségügyi megállónál Krumpli eldőlt és kormánnyal az aszfaltra érkezett. Elmondhatom a Charge bandázsnak kutya baja se lett egy kis koszon kívül.
Létavértesig semmi extra, bár néhol igencsak szar az út minősége, ami elmondható szinte az egész útvonalon. Felüdülést csak rövidebb szakaszokon jelentett egy-két felújított útszakasz. Létavértes - Pocsaj szakaszon egész kellemes fasorok szegélyezik az utat, így nagyrészt árnyékban lehet tekerni, de azért azt hozzáteszem, hogy az előző éjszakai eső miatt, szinte végig tökéletes volt az idő tekeréshez (pár szembeszelet eltekintve).
Nagykerekin terveztem az első és utolsó nagyobb megállót (pisi és egyéb technikai megállásokat leszámítva), Itt a terv a Bocskai vár megnézése lett volna, ami igazából nem is vár (bár valamikor az volt), hanem kastély. Sajnos zárva volt, így a múzeumlátogatás elmaradt és mivel a kertje is be volt zárva, a kerítés tövében álltunk le falatozni. Igazából a víztartályos megoldás kissé túlbiztosított megoldás volt, hiszen szinte az összes faluban, ahol áthaladtunk, bőven van iható vizű nyomókút az utcákon (a kastély mellett is van vagy kettő).
A szusszanó után Hencida (régi nevén Henczhida) felé vettük az irányt. Másnap rögtön rá is kerestem Bonchidára, ami a román oldalon, Kolozs megyében található, mintegy 240km-re. Már csak a neve miatt is kihagyhatatlan településig (itt olvashatsz egy érdekes cikket a Hecida - Boncida kapcsolódásról) elég rossz rázós aszfalt következett.
Pocsajon ismét átvezetett az út, igaz visszafelé már Hosszúpályi felé, ahol végre kezdett betörni a nyereg, de a táskát már kegyetlenül érezte a hátam. Hosszúpályiból (ahol 55Ft a dinnye kilója!!!) már szinte röpültünk a Vekeri-tóhoz és átlépve a 100km-t megünnepeltük egy sörrel, a helyi vendéglátóipari egységben.
Itt kell megjegyeznem, hogy Vekeri-tó milyen fasza hely lehetne, de igazán mióta Debrecenben élek egy pici fejlesztést sem öltek bele. Pusztul le minden, a helyi kajálda színvonala a béka segge alatt, árai viszont a csillagos égben vannak. Kricsmi mellett konkrétan, csak 3 darázsfészek ontja magából a bájosabbnál bájosabb kis állatsereget (ebből az egyik hüvelykujj méretű lódarazsakat), ami természetesen lecsapnak bárminemű inni és ennivalóra.
A Vekeri-tó után könnyedén ültem vissza a bringára és éreztem még az erőt, akár még egy 50-eshez is (persze 230 az más tészta). A végére 109 jött össze és megállapíthatom, hogy Krumpli ismét igen jól muzsikált (nem rossz ez a 48-16-os áttétel).
Amíg mi Bényén múlattuk az időt, addig Bélabáék se tételenkedtek, ugyanis részt vettek Krityuval az E.ON Délibáb Mountain Bike Maraton és Bringatúrán! Ott készült ez a kép és rögtön paff lettem amikor megmutatta... mintha egy katalógusból, vagy egy képeslapról lenne bedigizve. Nagyon ott van az egész hangulata, stílusa! Szerintem beküldöm cyclechic-re is!
Alakulgat a szegedi csapatás útvonalterve. Próbáltam olyat kinézni, ami elkerüli a kommentekben jelzett veszélyesebb részeket. Ez lett belőle:
A vége így: 226km, megállásokkal és laza tempóval meglehet 14 óra alatt... Kommentekbe jöhetnek az észrevételek.
Na kérem lesz ugye ez a SZEGED CAMPUS OPEN- I. HUNGARIAN OPEN BIKEPOLO CHAMPIONSHIP esemény, 2011. augusztus 26-tól augusztus 28-ig. A terv pedig nem más, mint az, hogy bringával szándékozom lemenni. A táv 217km és baromi nyugis tempóban tervezem megtenni az utat, Krumplival természetesen (SS). Akinek vannak tapasztalatai a köv. útvonal bármely szakaszáról, az jelezze kommentben. Minden hasznos infó jöhet!
Az Aktív sportközpont, vagy mifene szervezésében megvolt az első hosszabb próbaút szombaton, a Vekeri tóhoz. Kicsit túlzónak éreztem a motoros felvezetést és félpályás lezárásokat, mert ezzel is kb. azt az érzetet keltjük az autósokban, hogy ezek a köcsög bringások miatt nem lehet normálisan közlekedni és egyébként is milyen jogon zárják le nekik a sávot. Ettől eltekintve pöpec szervezés volt, a végén finom gulyás levessel (kapaszkodj meg, mindezt ingyen!!! Bravó-bravó!). A csepel is jól gurult, bár gy kis olajozás ráférne itt-ott, de legelismerőbb beszólás csak az volt, amikor Sanyi megkérdezte, hogy hol festettük a bringát. Hát hol?! Otthon lett lefújva flakonból! Höhöhöhöhö!
Megvolt az első tesztkör és Bélabá elmondása szerint igencsak suhanós lett. Ami még hiányzik, az a világítás bekötése, egy tuskófék előre (abroncsfék, nyomófék). Jelenleg ugyanis csak kontrafék van és a 3 sebességből is mindössze egy használható, de megy! Mit megy?! Hasít! Hehehehe! A világítást az eredeti lámpatestbe rejtett ledes technika fogja szolgáltatni aksiról úgy, hogy a dinamó is meg lesz hagyva aksitöltőnek! Az agyváltó lánc súrlódásának megszüntetésén még megy az agyalás, de tuti meg lesz oldva. Nyereg és markolat is cserélve lett, egyenlőre BBB és mongoose cuccokkal (a képeken még nem kerültek fel, de később ezeket vígan le lehet cserélni megfelelő állapotú, vagy utángyártott retro cuccokkal). Mint mondtam a cél a retro jelleg megőrzése mellett a maximális funkcionalitás.
Kérem szépen 80%-ban összeállt a Csepel! Az eredeti vaj színűre lefújt sárvédő, igen csak brutál jól néz ki a metálbordó vázzal. Egyétek vegyétek... vigyorogtam amikor megláttam! Jó lesz, nagyon jó!
Elkészültek a kerekek és a váz is megkapta végleges színét. Bár Bélabá szerint valamivel világosabb volt az eredeti szín, de szerény véleményem és Miklósbá szerint is nagyon zsivány lett ez a metálbordó (Miklósbá a szomszéd, egyébként arról híres, hogy képes egy kézzel lebegtetni egy simson start). Bekerült a monoblokk is és sikerült hajtókart is szerezni.
