Azt hiszem a singlespeed-es korszakom egy fejezetét zártam le ma. Megvolt az álmaimban elképzelt bringa külsőre, ami nagyon király volt. Működőképes volt?! Ja, volt amikor igen, amikor a racsnik nagy ura kisorsolt egy-egy normális Dictát a készletből.  Belegondolva egyetlen racsnim, az előző, volt az, amivel rekord ideig toltam, de ez valami iszonyat szerencse lehetett, amiért utána szopóág jött. 2 hét, 3 racsni.

Eljött az a pillanat, hogy leszarom, hogy pálya agy és jól nézzen ki (az megvolt, pipa, kész). Működjön, funkciójának tökéletesen feleljen meg,ennyit akarok, nem többet. Montiban ezt már régen elértem, de itt volt az ideje Krumplinál is. Mi lett a vége? Monti SS hátsóagy (BTS)... persze szélesebb, mint a  Novatec volt, így új küllő... 32-es felni, 36-os agy... új felni (spider, fekete). Pénz rá nuku. Osztottam szoroztam eladtam pár cuccot, és egész "olcsón" kijöttem -4000 pénz! Működik fasza! Remélem 10 évig nem lesz vele gond.

Jut eszembe van még egy eladó felnim, debrecenieknek "szaré-huggyé"  (32-es, piros vuelta airline 4-es). Ja és ebben az évben nem akarok többet bringára költeni.

A lánccserének racsni csere lett a vége. Az új racsni kb. 15 percig bírta...nem kicsit anyáztam (eddig 2 hónap volt a negatív rekord). Furcsa volt, hogy néha lett kontrafékem, de sikerült a betervezett útvonalat végigtolni és még haza is értem vele. Irány a garázs hátsókerék le. Tűzoltásnak fogtam és megfordítottam a hátsó kereket, miközben gondolatban kinyírtam az összes racsnigyártót (nyugalom, mondogattam sűrűn magamban)... sohase használtam a fixis oldalt, de a kényszer nagy úr! Közben kiderült, hogy az egyik nipli (küllőanya) ketté van törve és a küllő sincs a helyzet magaslatán... bevallom fájt, kiszedni is, de a flex mindent megold (nyugi, nyugi, nyugi, nem vagy ideges), de erőt vettem magamon és cseréltem. Kerék vissza, láncvonal nagyjából jó, pumpa, durrdefekt (áááá, nyugi, nyugiiiii). Folt elő, pumpálás óvatosan, vajon bírja e a folt?! Durr! Nem bírta a 7 bar-t... (anyááááááááááád, nem vagy nyugodt, hiába mondod, dögöljön meg az összes bicikli, a foltgyártó, a pupmagyártó, a racsnigyártó stb., ha van gyerekük, akkor annak a kiskutyája, nyuszija, mókusa) na itt hagytam abba... és elmentem sörözni. Hétfőn első dolgom lesz belsőt venni (tartalékba is) és fixivel fogom tolni, láncfeszítővel , első és hátsófékkel. Leszarom, ha valaki beszól, ejtőpapucsos váz, azért láncfeszító jóóóóóóóó?! Tököm se akar skiddelni meg trükközni egyszerűen csak kényszefixis lettem. Na szerintem ilyen se volt még.

Tervben van, hogy a maratonok favorizálása helyett, inkább Krumplival bejárom a környéket, így megejtettem az idei első hosszabb tekerés. Útvonalnak a Debrecen (Vámospércsi út) - Panoráma út - Létavértes - Kókad - Álmosd - Bagamér - Vámospércs - Debrecen (Vámospércsi út) útvonalat néztem ki. Vad outisok, most ne olvassák tovább, hiszen ez hol van ez az általuk tekert 100-160km-ektől, 30 feletti átlaggal.

Laza 26 - 30 km/h átlagokat mentem kilométerenként Vámospércsig (útviszonytól, domborzattól függően). Két szünetet iktattam be: Létavértes előtt már majd be pipiltem, így megálltam és gyorsan burkoltam egy kis kaját is, majd Vámospércs után falatam be egy kismackót és lelkiekben már gyúrtam a Debrecenig tartó szembeszélre. A városban szötymörgéssel és a vámospércsi bringaúton tinglitanglizással majdhogynem 75km jött össze. Kicsit tartottam a 48-16-os fix áttételtől, hiszen hosszútávon még fontosabb az egyenletes teljesítményleadás, de nem volt probléma. Kajának a már emlegetett kismackót vittem (fő a változatosság), ami nagyon jó, bár egy picit nyögvenyelős, de a krém a közepén sokat segít, szóval folyadék nélkül nem nagyon ajánlom. Az út pocsék a legtöbb helyen, cserébe Létavértes és Vámospércs között, szinte nulla a forgalom.

Megvolt az első "hosszabb" csapatás a 48-16-os áttétellel. A cirka 10km-en szembe szél a ~30-ból.  Konkrétan anyáztam, nem magamban, hangosan, bele a világba. De az áttétel hozta a papírformát, a sík részeken, oldalszélben viszonylag kényelmesen lehet tartani a 29km/h-ás tempót. Hosszabb távon még szokni kell, de ami késik nem múlik. Időközben átszoktam az Endomondo-ról a Runtastic-ra. Jobban bejön.

Ma beugrottam az AlphaPet-be, mert Boszkónak vásárolt láthatósági mellényt kellett  kicserélni nagyobbra (igen kutyáknak is van, lehet hülyeség, de mióta este elütötték az utcában paranoiás lettem). Ahogy kiléptem az üzletbe mosolyra húzódott a szám. Igen, ez az, amiért csináltam, szívattam magam (persze öröm is volt dögivel). Ott volt Krumpli, ahogy anno a fejemben elképzeltem. Lőttem is mobillal egy képet (pont nem volt nálam a 1,5 millás sosevolt fényképezőgépem), hátha visszaadja azt az életérzést... bár van egy sanda gyanúm, hogy ez csak nekem volt egy hatalmas flash.

Megszállt a nihil... Krumpli elkészült, olyan mint amilyennek szerettem volna. A további fejlesztésnek nincs értelme, mert egy "túldizájnolt" gépet az ember önkéntelenül elkezd félteni, ami egyenes út kirakat bringává válás felé, ez pedig ellentmond az eredeti célnak, vagyis, hogy egy igazán szerethető igásló váljon belőle. Bár bevallom, nekem is megdobbant a szívem, a végső simítások előtti, kötelező takarítás közben felfedezett festékleverődéstől, de rögtön be is láttam, ennek így kell lennie. Ez bizony hozzátartozik a mindennapi használathoz. Amikor kész lettem és felkerült az utolsó alkatrész jöttem rá, hogy azért halasztgattam ezt a pillanatot (a hozzávalók már régen beszerzésre kerültek), mert innen nincs tovább. Vagyis természetesen a karbantartás, kopó alkatrészek cseréje ugyanúgy folytatódik, de Krumpli olyan amilyennek lennie kell, ami egyrészről öröm, másrészről, meg ott az űr. Visszagondolva a folyamatra, ahogy idáig eljutottam, jövök rá, mennyi mindent tanultam és (főleg) mennyit bénáztam. Köszönöm a segítséget és most bocs, hogy nem írok ide egy baromi hosszú listát nevekkel, akik valamilyen módon segítettek, de nem szeretném, ha véletlenül valaki kimaradna, akinek bármilyen nyúlfaroknyira is, de köze volt ehhez a projekthez (kösz lányok-fiúk!).

Két fő dolog, amit egy éltre megtanultam: Az első, hogy jobbtól kérdezni nem szégyen. Inkább tűnj néha "hülyének" és kérdezz, mint szívjál vele. Bár tudom, azt mondják, amire magától jön rá az ember, az jobban benne marad, de a kérdezéssel gyakran időt és pénzt spórolhat az ember. A második, hogy egy boltban vásárolt bringa sose fog úgy a szívedhez nőni, mint egy (részben vagy teljesen) saját magad által, az elképzeléseidnek megfelelően összerakott gép. Ez nálam abban csapódik le, hogy Sanyi (a mtb-om) fele annyira sincs a szívemhez nőve, mint Krumpli, de azt is belátom, hogy ezt csak azok élhetik meg, akiknek meg van lehetősége (anyagi, technikai) egy saját bringa összedobására. Száz szónak is egy a vége, bringát építeni nagyon jó mulatság és betyárul vagány egy dolog. Hehehehe!

Azért elárulom, hogy időközben előkészületben van egy másik, Rókamobil elnevezésű projekt, amit eddig kicsit agyonhallgattam a dolog meglepetés vonzata miatt. Az ihletet, férfiasan bevallom, a csajbringa honlapján látható tejkaramella elnevezésű gép adta és ha minden jól megy, jöv hónapban már gőzerővel beindul az egész (jó időt vártam/várom a festéssel). Szóval, azért lesz mit csinálni.

Tudom manapság a fixi a menő, de az én fejemben mindig is egy városi SS (SingleSpeed) harcos képe élt. Ez az elképzelés most teljesedett ki, ugyanis felkerült Krumplira az Acor Bullhorn kormány és Tektro RX fékkarok. Azért meg kell mondanom, nem volt annyira egyszerű, mint elképzeltem! Egyrészt azért, mert a fékbovden vezetését a bandázs alatt akartam megoldani, amit még soha nem csináltam, másrészt országúti fékek lelki világa tökéletesen új volt nekem.

Az első meglepetés akkor ért, amikor felpróbáltam a hátsó féket. Kiderült Csepeléknél kicsit elfúrták a rögzítéshez szükséges lyukat, amin utólag picit sikerült javítani, de így is érdekes szögben áll a hátsó féktest (a képen még nincs beállítva a fékpofa).

A bovdenházakat, méretre vágás után, szépen felfűztem a bovdenre, sőt még a szabad részt (Krumpli felirat alatt) is sikerült zárttá varázsolni egy, az I-link szettből megmaradt áttetsző bovdenvédővel (így teljesen zárt lett a rendszer). Aztán a csupasz kormányszalagon rögzítettem szigetelőszalaggal a bovdenházat, majd amikor végeztem és örömittasan végignéztem a művemen, jöttem rá, hogy mekkora lámer vagyok és szedhetem is le az egészet. A probléma az volt, hogy a dugófékkarok közel se montis (hagyományos V fékkar) megoldással működnek, vagyis utólag nem lehet bekötni a bovdenvéget, hanem a bovdenvéget be kell rakni a féktestbe a helyére, majd átfűzni a féktesten egy minimál lyukon. Bevallom picit szentségeltem, Boszkó meg is ugrott mellettem, ugyanis végig kíváncsian feküdt tőlem egy méterre és árgus szemekkel nézte, min is ügyködök.

Újrakezdtem és láss csodát, kezdett összeállni az egész. Már csak a kormányszalag felrakása maradt hátra (nem mintha ez, annyira egyszerű lenne). Bandázs a kézbe... és pöff... a következő problémába ütköztem: a fékbovdent nem tudom egészen a kormányvégig a bandázs alá rejteni, mivel, ha úgy csinálnám, a dugófékkar alá nem tudnám begyűrni a bandázs végét a bovdenháztól. Ezért fogtam és az első tekerésnél a bovdenház alá, majd a következőnél már fölé tekertem a kormányszalagot (a kormányvégtől kezdtem). Probléma megoldva, a többi már könnyen ment. A végén begyűrtem a kilógó bandázsvéget, majd benyomtam a helyére a dugófékkart. Meghúztam a bovdent aztán rögzítettem és már kész is volt. Ilyen lett, szerintem egész jó, de ami a lényeg végre olyan, mint amilyennek megálmodtam.

Ja és az egyik nagyon fontos dolog: most már teljes mértékben megfelel a KRESZ szabályainak! 2 aprócska dologba ugyan bele lehet kötni, aki kitalálja, hogy mibe fogadja elismerésem!

A "fantasztikus" gyorskötözős sárvédőrögzítésemet kicsit módosítani kell a hátsó keréknél, a hátsófék miatt, ezért nincs jelenleg rajta.

Laffantyú (leffentyű) immáron tökéletesen letesztelt állapotba került és jelentem pompásan működik. A gyorskötözős megoldásnak köszönhetően fel és leszerelni, a megfelelő szerszámokkal (egy kés vagy bicska elég hozzá) pillanat kérdése. Az eredeti koncepción két főbb módosítás történt:

1. meg lett vágva formára az egész.

2. egy öngyújtó segítségével jobban meg lett hajlítva az íve.

Elmondhatom, hogy bevált darab lett belőle (képek mobillal készültek, elnézést a minőségért).:

Óóóóó jeeeeee! Elkészült, pompázatos és igen(!), fényvisszaverő csíkos! A bringabuzi bemutatja a Катюша termékcsalád egyik első darabját a Катюша pedálszíjat (strap-et), made by Kata művésznő:

Mint az látszik lemoshattam volna a pedált, hogy jobban mutasson, meg a tépőzárat is ráhajthattam volna normálisabban, de ez mit sem von le a Krumplira kihegyezett strap szépségéből és mellesleg éppen egy fekete démon cseszegetett, hogy foglalkozzak vele.

Ő pedig nem más, mint Bosco [Boszkó] névre hallgató, neve ellenére szuka (ez is megérne egy postot, hogy miért), egy éves óriás schnauzer.

Krumpli lassan eléri a tökéletes állapotot, de persze mindig van mit csiszolgatni.

A Bringamatrica jóvoltából, megjöttek a matricák Krumplira, ugyanis hosszas töprengés után nem volt szívem festeni a vázat, hanem inkább matricáztam. Hát mit mondjak, nem bántam meg, ugyanis pöpec lett.

Mellesleg egy alukonzol fabrikálásával finomítottam a sárvédő gyorskötözős rögzítésén és levágtam az első sárvédő elejéből kb. 10cm-t.

Végül a láncot is megrövidítettem és a láncfeszítő feszítésén is állítottam (ja üzenem azoknak, akik ilyet használnak, hogy lehet állítani, igaz csak egy gyenge és erős feszítés közt). A végeredmény:

Krumpliról több kép itt!