A múlt hét vasárnapjára elérkezett a tirpák cross utolsó, sok mindent eldöntő fordulója!
A szokatlanul gyenge tél kicsit belehúzott ugyan a két futam között, azonban vasárnapra valahogy mégis hó és jégmentes, ellenben legalább sáros pályát kaptunk, nagyon enyhe köddel.

A hétvégén elérkezett végre a nagy nap, amiért az elmúlt 2 hétben keményen küzdöttem! 
Helyesbítve illett volna kimenegetni tekerni kicsit edzés jelleggel, de az az igazság, hogy eléggé nem akaródzott. Helyette egy kis zabálás, némi ivászat tarkította az ünnepek környéki edzéstervemet. Néhányat azért bringáztam, de inkább csak amolyan funrideok jöttel össze nyakig sárosan befejezve.

Pittbullterrier

Egy vasárnapi verseny, ami nem szombaton van!
Egy utólagos komment szerint röviden ilyen volt a verseny:
"Megint egy szuper, kemény és végre hideg verseny volt!
Köszönjük!!!!"
Minden szava igaz szóval a): a verseny jó volt és
b): nem vagyunk teljesen normálisak.


A debreceni bandát kicsit legyakta mindenféle dolog, a lényeg, hogy magamra maradtam-de mivel Ármin, de főleg Betti imád biciklisekre üvöltözni a pálya mellől kiváltképp hidegben, Ármin múló torokgyíkja visszaidézése végett azért csak összebútoroztunk végül a járműbe.
Az út zökkenőmentes volt, és mire odaértünk ott is voltunk, valamint annak rendje és módja szerint odaérkezett az év első, tirpákföldre jutó havazása is. 
Borzasztóan körülményesen felöltöztem, bóklásztam egy kicsit, váltottam pár szót a familyvel, és mentem egy ismerkedős kört a pályán félgőzön. 

Itt az ősz. Vitathatatlanul, kegyetlenül, sárosan-lucskosan, szelesen, színesen, lélekemelően-akárhogy, de megérkezett. Elő lehet vakarni a szekrény mélyére száműzött átmeneti, vagy téli cumókat azoknak akiknek nincs "szezon", el lehet tenni, vagy rászegelni a görgőre a bicajt azoknak, akiknek van. Ennek megünneplésére mentünk egy karikát a medvés körön.

Nem tudom megfigyeltétek e már, de úgy 2-3 év után, a nagyon okos telefonok elkezdenek darabjaikra hullani. Először csak beadja az unalmast valamelyik funkció, majd szép lassan tönkremegy a tacsi-pacsi képernyő, az akku kapacitása 10%-ra csökken stb...  Kismillió konspirációs teória létezik a beépített visszaszámlálókról, amik x év után tervezetten tönkreteszik  a cuccot (built on planned obsolescence), hogy vegyél másikat, ezzel is pörgetve a fogyasztást, de mivel ez egy bringás blog, ezek ismertetését meghagyjuk másoknak.

Maradjunk annyiba, hogy az én telefonom is elkezdett szép lassan tönkremenni, ami elég foscsi, mivel maga a telefon egész jó hardverrel rendelkezett. 2 év után is, minden app akadás mentesen futott rajta. Sajnos a napi bringás használat során elég hamar kiderültek a hátrányai:

• Túl nagy. Az 5.5 colos telefon még az én L-es tenyeremmel se használható normálisan egykezes "üzemmódban".
• Nem víz- és porálló, ami néha jól jött volna, amikor elkapott az eső.
• Kesztyűben nem volt használható (na jó van egy spéci átmeneti kesztyűm erre, de téli kesztyűm annyira bevált bringán, hogy azt nem cserélném le)
• Montizás közben nem kis paráim voltak esésnél (estem párat), hogy mez hátsó zsebében a teló túlélte e.... 

Szóval tudatos vásárlóként eldöntöttem, hogy köv. telóm nem lesz nagyobb 5 colosnnál, abból is az IP68-as (víz és porálló) szabványnak megfelelő és tudja a GLONASS-t és min. Gorilla Glass képernyője legyen. Magyarul legyen igazi strapa telefon. Elkezdtem kutakodni neten, hogy mégis, mi az, ami jelenleg elérhető a piacon.

Az itthoni árakat és kínálatot nézve, rögtön a kínai piac felé fordultam. Nincs ezzel baj, az előző két telefonom is onnan jött, szóval irány a kínatech oldala, induljon a keresés. Azért szeretem a kínatech-et (nem fizetett reklám, tényleg nem), mert megbízható rendelős oldalakról ajánl cuccokat és külön jelöli, hogy ha az adott termék elérhető EU-s raktáráruházból. Miért jó ez a EU-s raktáráruház?! Két szó: VÁM. ÁFA. Igaz, kicsivel így is drágább, mintha közvetlenül Kínából jönne, de még így is jóval olcsóbb, mintha kifizetnéd utána a VÁM-ot és az ÁFA-t.

Két telefonra szűkítettem le a kiszemelteket: az egyik a Blackview BV7000 Pro, a másik pedig az Ulefone Armor volt. Ez utóbbi javára végül a kisebb méret és kesztyűben is vígan használható fizikai gombok döntöttek. Bevallom a vásárlással kicsit kivártam, mivel a különböző akciók miatt, akár 10 rugóval is olcsóbban is hozzájuthatunk az ilyen oldalakról a telefonokhoz.

Leírást nem fogok most mellékelni a telóról, ugyanis azt megtaláljátok a fentebb említett oldalon vagy a gyártó weboldalán. Első blikkre pöpec kis készülék és nem olyan bumfordi, mint általában a hasonló strapatelefonok, amik úgy néznek ki, mint egy ölésre szánt féltégla. Külön tok érthetően nem kell hozzá, mivel eleve úgy néz ki, mintha már abban lenne, hehehehe. Egyenlőre teljesen meg vagyok elégedve vele, hozza az elvárt paramétereket, funkciókat. Gyárilag védőfóliával érkezik, a Gorilla Glass ellenére. A fórumokon olvasható GPS problémák nálam nem jelentkeznek (amit a 6-os andriod ban található bug okoz néhány készüléknél). Tudom a puding próbája az evés, vagyis a hosszútávú tapasztalatok fogják igazán megmutatni mennyire válik be, természetesen majd ezt is megosztom a nagyközönséggel. Egy tuti, félteni nem fogom még montizás közben sem, hehehe.    

Jópár szombattal ezelőtt, a szokásos kiindulópontunkról, a Vámospércsi úti Gyöngyház Kerékpárbolt elől indulva, túráztunk egy lazát, hogy lepacsizzunk a bagosi földikutyákkal. Igen-igen, ha nem tudtad volna Debrecentől nem is olyan messze, Hajdúbagos mellett található, a magyarországi földikutya populáció egyik utolsó menedéke, a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum. Azt persze nem árt tisztázni, hogy ha arra jársz, nagy valószínűséggel (és itt tényleg értsd úgy, hogy a nagy, az 99.99999%) egy földikutyát se fogsz látni, mivel ennek a kis szőrös állatnak az életmódja, leginkább a vakondokéhoz hasonlít (gy.k.: a föld alatt élnek). Jelenlétükre a vakondtúráshoz hasonló, de annál jóval nagyobb földkupacokból lehet következtetni. Maga a túra útvonalat innen letöltheted, megnézheted, sőt, akár ihatsz rá egy sört is, csak, hogy jó legyen.

Na de a bringák! Az enyémre ugye, egy 2.8-as 27,5+-os gumma van előre felrakva.  Ati egy klasszikus, ha lehet ezt mondani, 29-errel képviselte magát 2.1-es gumákkal, viszont Misi felült a fat vonatra, így egy Felt DD Fat-tel rakta meg a távot. De miért érdekes ez? Hazafelé útba ejtettük a Vekeri úton található és méltán dicsért lángosozót, ahol lőttünk egy jó képet a méretek érzékeltetéséhez:

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy 29-es 2.1-es gummára azt fogom mondani, hogy olyan kis filigrán... és tessék...  

Kemény ez a tél gyerekek. Na nem mondom, a 85-86-os biztos keményebb volt, meg kilencvenvalahányban is emlékszem egy keményre. Azok előtt még Stark (nem Howard vagy Tony, hanem Ned) is azt mondta volna hogy közeleg. Persze ez ahhoz képest fittyfene, mert ez most van. De igaz ami igaz, az utóbbi évek telei közül ez kicsit hosszabb, kicsit hidegebb és kicsit már talán el is múlhatna a f@szba.

Van két kutyánk, ezt így az elején szögezzük le, két keverék. Pepi menhelyi kutyus volt, Csipesz pedig egy "fajtatiszta" szuka és egy vagány kóbor szerelemgyermeke. Ők így ketten boldogan élnek egy több, mint 500nm-es telken és bár néha úgy érzem, hogy többet is lehetne velük foglalkozni, mindketten jól nevelt kutyusok. De ez ki a francot érdekel? Igaz! Ezt csak ezért írtam le, hogy tisztába legyen mindenki, hogy nem a kutyák iránti gyűlöletből írom ezt a postot, sőt.

Ma tekertünk egy laza túrázóst Misivel, egyrészt mert izgatta a fantáziám a Locus + Wahoo kombóban, hogyan működik a navigáció, másrészt meg ez volt januárban az úccsó tekerésem, egy kisebb kórházi beavatkozás miatt (semmi komoly). A rossz hír az, hogy a point-to-point (turn-by-turn ki, hogy hívja) navigáció, mentett útvonalak esetén(!!!), nem intelligens alapon működik, vagyis ha egyszer letérsz az útvonalról, akkor szevasz, ez a fajta navigáció nem fog visszavinni a helyes útra... na de ne térjünk el a témától.

(UPDATE: Útvonalról letérésnél, az újratervezés bekapcsolásához ez a Locus cikk segíthet (még nem teszteltem ki, hogy működik együtt a RFLKT-tel)). 

A mai nap, kétszer is módosítani kellett az útvonalunkat (na jó ez egyik pánikszerű menekülés volt), pusztán azért, mert az útvonal közelében volt egy tanya, ami magában nem is lett volna baj, de a tanyákhoz tartozó kutyák mindkét esetben agresszívan megindultak felénk.

Az első esetben a zöld jelzést követve próbáltunk egy tavat megközelíteni, amikor is a pusztába, felügyelet nélkül kiterelt birkák és a tanya között vezetett volna az utunk, amit helyi kutyák 4-5 (köztük vagy 2 nagytestű) zokon vették. Bár a tanyától még jó 400-500m-re voltunk, mákunk volt, mivel tanyából felfigyeltek az ugatásra és visszahívták őket. Mi is inkább visszafordultunk, nem akartunk kockáztatni, hiszen visszafelé is erre vezetett volna az utunk.

A második eset neccesebb volt. Próbáltuk az előző tanyát észak-keletre kikerülve egy másik úton kijutni a tóhoz, ami majdnem sikerült is, de egy másik tanyától úgy 400m-re véget ért az út. Ekkor megjelent a távolban egy kis fekete kutya a tanya irányából, ami még nem is volt beszarasztó, de a nyomában felbukkan egy megtermett kaukázusi is, amitől konkrétan eléggé beszartunk. Sőt, mivel a kaukázusi nagyon nem akart megállni és visszafordulni, pánik szerű menekülésbe kezdtünk a susnyásba. Ugyan a fák között sikerült egérutat nyernünk (vadcsapáson, vagy ahol éppen elment a bringa), majd visszavergődni az út biztonságos részére, de ezért maradandó élményben volt részünk.

Több, mint 10 éve tekerek a környéken, de nem emlékszem, hogy régen ennyiszer megkergettek volna a kutyák, mint az utóbbi években. Gondolom az erdőben meglapuló tanyákon megszaporodhattak a lopások és ez ellen nagytestű kutyákkal védekeznek a tulajok, ami még nem is lenne baj, ha ezek a kutyák nem mászkálnának el a tanyák 100m-es körzetéből, terrorizálva a kirándulókat, szabadba kimoccanókat, a kijelölt turista útvonalakon.

A másik problémám a szemét... egy példa, a táj gyönyörű, elhagyatott tanya melletti gémeskút, bár itt ott már feltűnnek a pet palackok:

...és akkor fordítsuk el a kamerát 90 fokkal:

A környékbeli tanyákról, ide hordják a szemetet, ha nem éppen a földút mellé "górják" le. El is határoztam, hogy következő projektnek, a Kéktúra (kihasználva a hype-ot, ami mostanában körülötte van), Debrecen melletti szakaszát végigjárom és minden szemétkupacról csinálok egy fényképet, majd közzéteszem, had lássák a hivatalos szervek is. Kíváncsi leszek, hány kép fog készülni és mi lesz a reakció... 

Először is Búék minden követőnek!
A múlt évi (illetve ma már azelőtti! Ahahaha!!!) Tirpák Cross sokak számára megmaradt pillanata az volt, hogy BZs kiröhögött, hogy dolgozok, ezért nem vagyok ott. Ez idén (vagyis már tavaly-és ezzel befejeztem az ÉVődést...) már nem jött össze, sikeresen eljutottunk Nyíregyházára és egy szuper versenyen indulhattunk el év végén!

 Ha nem voltál eddig, gyere, valami őrület van Nyíregyházán! (Első mondatnak, mert van aki csak ennyit olvas:)

Kicsit megcsúsztam ezzel az írással részben lustaságból, részben pedig egyéb okok miatt (még több lustaság) de azért csak pötyögök valamit, mert úgy érzem, ennyi tisztelet jár azoknak, akik rendre összehozzák ezeket a versenyeket.

Partizunk a palánknál