Jómagam egy XT hajtókart használok, egy régebbi,3 lántányéros verziót, "lebutítva", de erről már volt szó, az 1X10 "építésről" szóló cikkben. Bevallom nem tervezem lecserélni, mert bevált, jól működik. bár esztétikailag nincs a toppon (használatból eredő karcok és kopások mindig is voltak rajta). A további állagmegóvás érdekében először beszereztem hozzá egy Zefal Crank Armor-t. Majd elkezdtem töprengeni, hogy Gábor mintájára körbeszalagozzam e a hajtókart vászon szigetelőszalaggal, megóvva ezzel a további kopástól. Ekkor jött szembe a a pont erre a célra kitalált Crankskins Crankarm Protectors a Wolf Tooth Components-től. Mivel az ára ~5 dolcsi volt, így rögtön rendeltem is egyet.

Két verzió létezik, az egyik átlátszó, a másik fekete. Én esztétikai okokból a fekete verziónál maradtam. Pár nap után meg is érkezett és egy kis hajszárítós rásegítéssel fel is cuppantottam a hajtókarra, persze egy alapos zsírtalanítás után. Szerintem faszán néz ki, a látványon is dobott egy keveset. A matricának elég vastag az anyaga, hogy jól védjen és ne akarjon leszakadni minden kis karcolás után. Leválás jeleit eddig nem mutatja, pedig már több hónapja van fent és kapott azóta nem kevés mocskot. 

Nem tárcsafékes, 700c-s vázba  650b-s kereket? Lehet! Hátha pár elvakultnak hasznos lesz a Promax BE-1 brake post extender... Mindenesetre nem túl sokan filózhatnak ilyen ötleteken.

Mindenesetre igény, a kép tanulsága szerint, van rá:

kép: groups.google.com

Jópár szombattal ezelőtt, a szokásos kiindulópontunkról, a Vámospércsi úti Gyöngyház Kerékpárbolt elől indulva, túráztunk egy lazát, hogy lepacsizzunk a bagosi földikutyákkal. Igen-igen, ha nem tudtad volna Debrecentől nem is olyan messze, Hajdúbagos mellett található, a magyarországi földikutya populáció egyik utolsó menedéke, a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum. Azt persze nem árt tisztázni, hogy ha arra jársz, nagy valószínűséggel (és itt tényleg értsd úgy, hogy a nagy, az 99.99999%) egy földikutyát se fogsz látni, mivel ennek a kis szőrös állatnak az életmódja, leginkább a vakondokéhoz hasonlít (gy.k.: a föld alatt élnek). Jelenlétükre a vakondtúráshoz hasonló, de annál jóval nagyobb földkupacokból lehet következtetni. Maga a túra útvonalat innen letöltheted, megnézheted, sőt, akár ihatsz rá egy sört is, csak, hogy jó legyen.

Na de a bringák! Az enyémre ugye, egy 2.8-as 27,5+-os gumma van előre felrakva.  Ati egy klasszikus, ha lehet ezt mondani, 29-errel képviselte magát 2.1-es gumákkal, viszont Misi felült a fat vonatra, így egy Felt DD Fat-tel rakta meg a távot. De miért érdekes ez? Hazafelé útba ejtettük a Vekeri úton található és méltán dicsért lángosozót, ahol lőttünk egy jó képet a méretek érzékeltetéséhez:

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy 29-es 2.1-es gummára azt fogom mondani, hogy olyan kis filigrán... és tessék...  

Úgy alakult, hogy mióta megrögzött bukósisak hívő lettem, bőszen osztogatom az igét, többek között a környezetemnek is. Így le is passzoltam a Bell-t az ismerősi körben. Ritának is beszereztünk egy Abus Hyban-t, fasza csajos színvilággal:

Beépített hátsó villogó, végre normális szellőzés és az elmaradhatatlan sild, ami szerintem egy városi bukóhoz igen is kell, már csak azért is, hogy az eső ne a szemedbe vágjon, amikor repesztesz a melóba. Igazán, ha a fejlesztésekről, meg a technológiáról akarsz olvasni, akkor kattints erre, ha egy kicsit bővebb véleményt, akkor erre a bikemag a cikkre.

Miután jól megvizslattam Rita új bukóját és elpasszoltam a Bell-t, én is a Hyban mellett tettem le a voksomat. Magamnak bordó-tégla színűt választottam fehér silddel, ami élőben jóval jobban néz ki, mint képen.

Több, mint 1 heti használat után kijelenthetem, az eddigi legjobban szellőző városi bukó, amivel találkoztam. Beállítása pofon egyszerű, a szokásos tekerentyűs módszer. Külön pirospont a beépített villogóért. Amin szerintem lehetne javítani az a párnázottság, amivel elég gyéren van ellátva. Bár kivehető és mosható, de ez, szerintem alap egy városba szánt bukónál. A fejméret állító pánt hátsó csatlakozási pontjai teljesen szabadon vannak, ami nem lenne gond, ha nem érintkezne a pucér műanyag rész a fejemmel. Azt azért hozzáteszem, hogy nem egy egyszerű fejformám van, így lehet ez egyéni probléma. A merev héj miatt, én bővíteném a méretválasztékot is köztes méretekkel, gondolok itt a más gyártónál alkalmazott SM, ML-es méretekre, mivel M-es bukóhoz képest az L-es külső héja egészen nagy, ami bizonyos fejformáknál a "cool" faktort jelentősen csökkenti. Tudom egy bukó arra való, hogy védje a fejet, de tedd a szívedre a kezed és válaszolj őszintén: Hordanál egy olyan bukót, ami bár méretben jó, de kétszer akkorának hat, mint a fejed mérete?  

Kickstarter project és kb. újra feltalálták a spanyolviaszt. Ilyenkor mindig eszembe jut az a mondás, hogy nincs új a nap alatt... kerékpározásban sem.

Érdekes multitool-ról jelent meg post az instán, amit a OneUp Components jegyez. Remélhetőleg többet is megtudunk majd hamarosan. Mindenestre elég jól néz ki:

Whats that in my steerer tube? @oneupcomponents making carrying tools easier. #getoneup Ill be riding with it out here during @crankworx Rotorua #ews

A post shared by Richie Rude (@richie_rude1) on Mar 22, 2017 at 2:30pm PDT

Első kérdésem az volt: "Hát ez meg mi a luf@sz?"

Igazából el vagyok maradva ezzel a post-tal, mivel már tavaly elkezdődött az átalakítás, hiszen egy tavalyi garázskisöprés után, sikerült eladnom annyi cuccot, hogy beruháztam egy első szériás Csepel Royal AL vázra, viszonylag jó áron. Mivel 32-es gummát használok, a debreceni útviszonyokhoz igazodva, így örömmel konstatáltam, hogy ebben a vázban több sárférő hely maradt és végre a hátsó fékhíd sincs elfúrva, mint a háromcsillagos acélban. Átpakoltam mindent, amit tudtam a régi vázról, beleértve a az acél villát is. Igaz gondolkodtam egy új villában, de ez bevált és a felmerülő lehetőségeknél a 32-es külső nem tuti, hogy működött volna, nem mellékesen szeretem ezt a régimódi, ívesen hajlított formát.

Amin mindenképpen változtatni akartam, az télre egy kisebb lánctányér és valami tartós és vastagabb bandázs. Így lett 42-es lánctányér előre és egy Lizard Skins DSP 3.2-es bandázs. Ez utóbbi nem olcsó mulatság, de amikor elcsaptak és a 3-4 méter repülés után földet érő bringa ezen landolt, szinte alig látszott meg rajta, ami azért sok mindent elmond róla. Kapott még, a csúszópapucs miatt, egy könnyen lekapható sárvédőt, ami passzol a 32-es gummához, és voalá kész is volt Krumpli IV.

A csepel géppark, mosás után...

Na igen... tudom a Royal AL vázat igazán nem erre szánták, de nagyívben leszarom, mert nekem iszonyat bejött városi rohangálásra és országúti túrázgatásra és nem mellékesen munkába járásra. Utólag kapott egy bagaboo vázvédőt is, nehogy leüssem a vázat lakatolás közben (ezt majd megteszik helyettem a kollégák, nyáron, amikor dugig van a tároló) és egy platform-spd (Wellgo W-43) pedált, hogy hosszabb túrákon lehessen spd-t is használni.

  A szokásos helyén, melóban

Napsütéses délutánok beizzították a debreceniek túra ösztöneit, ami általában kimerül abban, hogy kocsival kimennek a Vekeri-tóhoz, esetleg a Fancsikai-tavakhoz. Ha már úgyis arra jár az ember, útba ejti a Panoráma úton található Fancsikai kilátót is, hiszen az az egyik legismertebb, legrégebbi kilátó Debrecen környékén és autóval is könnyen megközelíthető. Nemrégiben kapott is egy "buszmegállót" (fedett pihenőhely) kerékpártárolókkal, szemetessel , de sajnos ez a szemételszállításos dolog nem igazán működik arra felé. Ebben egyébként egyetértek Pilisi Parkerdő Zrt. embereivel, hogy kukák száma és az ürítés gyakoriságának növelése helyett, az emberekben kellene tudatosítani már egészen pici kortól, hogy amit kiviszel a természetbe, azt vidd is haza (főleg a szemetet). Na de vissza a kilátóra... ilyen szépséges környezet fogadja a kilátogatót: