A hétvégén elérkezett végre a nagy nap, amiért az elmúlt 2 hétben keményen küzdöttem!
Helyesbítve illett volna kimenegetni tekerni kicsit edzés jelleggel, de az az igazság, hogy eléggé nem akaródzott. Helyette egy kis zabálás, némi ivászat tarkította az ünnepek környéki edzéstervemet. Néhányat azért bringáztam, de inkább csak amolyan funrideok jöttel össze nyakig sárosan befejezve.
Pittbullterrier
Közeledik a karácsony, ráadásul a születésnapom is nemrég volt, így elhatároztam, hogy a városi bukósisak fronton követett példát, montis fronton is követni kezdem, vagyis végre keresek egy olyan bukót, ami tényleg jó a fejemre. El kell mondanom, hogy a mostani Endura Snype bukóm nem lenne rossz, de a hülye fejformám és mérethatáros fejkör méretem (58.5) miatt, hosszabb távon igencsak kikezdi a fejem bizonyos pontokon (na jó öregszem bazzeg és a bőröm már nem olyan rugalmas és feszes, mint rég, a botox meg nem opció).
Endura Snype. Egy maratont kényelmesen végignyomtam benne...
Juhuhuu!
Úgy esett, hogy idén én (is) átálltam az egytányérra. No nem kell semmi komoly invesztet érteni ez alatt, maradt a "narrow range" 11-34 hátul, előre meg felugrott egy narrow/wide 32 es bbb lánckerék, azt kalap. Azért, mert erős lettem? Nyet. Azért, mert a svéd bicajozásaimhoz bőven elég volt. Igaziból sok kissrác nyomorát vettem el odakint azzal, hogy kaptak egy ilyen setupot.
Idehaza az első hegyremenésre már feldobtam egy kistányért is, még első váltó nélkül, és persze a Medvéskörre már teljes 3x el mentem, és kellett is, volt ahol kiesett a szemem a 22/34 et is.
Nade, láncról volt szó. Évszázados kuruzslás megy eme lejtő egyszerűségű, de sérülékeny, kopásra hajlamos alkatrészhalom körül. Tudott ugye, hogy a legmenőbb olaj is összeszedi még a kóbor kiskutyát is.
-Persze ha így tudod rosszul csinálod, mert le kell törölni.
-Van aki 20ezret rak egy láncba és csak WD40-nel keni.
-Ritkán kenem, mert fluoridos zsírban edzett a csapszege.
Aki jártas a facebook lassan darkweb szintű bicajos (és egyéb, de sajnos a bicajosok is emberek, így beszivárognak az idióták.) csoportjaiban annak ez ismerős lehet, aki nem, annak nem is mérgezném az elméjét tovább. A lényeg az, hogy nincs egyetlen olyan metódus sem, amivel a végén elégedetten csettinthetnénk, hogy ezaz, ezt kerestem évek óta. A legtöbb csodakence idővel valahogy nem olyan kielégítő mint volt, a használódó lánc valahogy recsegősebb egy sarazás után mint az új, ésattöbbi'.
Régebben futottam bele valahol, talán prohardveren egy olyan "szeánszba" ahol 2-3 kimerítő komment után inkább zártam is az ablakot. Mindenféle tagok kutyulták a szilárd, megolvasztott paraffint (mikrokristályosat természetesen!) 5-20%között grafitos zsírral, paraffinolajjal (hogy ne törjön, és jobban kenjen!) rendeltek kerámiaport hogy kipróbálják a kutyulékot azzal is...
A papírtörlő kiválóan mutatja a láncon lévő mocsok mennyiségét. Ez azért nem sok az alábbi kezelés mellett.
Csupa olyan körülményes szar, amit ha tehetem, nagy ívben kerülök el.
Afféle hibrid megoldásként aztán eszembe jutott a Herr Fedor által említett vizes wax emulzió, amit egyéb források is valami alternatív megoldásként említettek. Az elgondolást tett követte, majd Fedor úr jóvoltából úgy 2 hét múlva landolt is egy csomagocska a postásbácsi jóvoltából.
Természetesen egy alapos takarítás következett, féktisztítóba áztattam a lánco(ka)t, sort, tányérokat, görgőket-minden lánccal érintkező dolgot. Persze a benzin olcsóbb, de az épp nem volt idehaza, féktisztító meg igen. Megkapta a rendszer az előírt első kezelést, kis várást, sok forgatást üresben, aztán még egy sor wax.
Még mindig a ma reggel fellelt állapotban.
Természetesen mi másban kellett volna először bicajoznom vele mint lebegő esőben. Ez az a fajta, amit nem is érzel esni, csak belélegzed, beázik az orrüreged is, egy szóval mindenhová jut. Kapott sárból is, na persze túlzásba nem vittem, de azért egy erdei bicajozást nem úszol meg ilyen időben recsegő lánc nélkül. Én meg megúsztam. A pláne az egészben, hogy utána idehaza rálocsoltam egy vödör vizet amíg forgattam a rendszert, utána kapott egy samponos kefés meleg vizes csutakot a bicaj, aztán amint megszáradt, még mentem vele csapágyakért a hátsó agyba másnap hogy ne legyen tök tiszta, azóta (2hete) a falon lóg. Szarok én a láncra, ahogy szoktam, aztán persze van, hogy nem mozog mikor előveszem.
Jánossal most crank brotherek vagyunk.
Időközben megjött az ovális lánckerék amit János rendelt nekem(is) amíg a bicaját nyüstöltem, így most leszórtam a váltást, mivel idén már nemigen megyek hegy közelébe, vagy ha mégis, fél óra visszarakni a lomokat. A nap is süt, szóval ma biciklizni fogok, meg tesztelni. Azért lefröcsköltem a láncot, de amúgy nem kérte különösebben még most sem. (van az a feeling amikor a sár után mosott láncot megsodrod 2 ujjad körött oldalirányban, és hallod, érzed azt az undorító recsegést-na az nem jött még elő.)
Szóval az aktuális meccs most a Squirt-é, de a pálya mellett felkészül fél kiló mikrokristályos paraffin, meg valami lábos és egy rezsó a másik láncunk társaságában......
P.S. :Nyilván eszembe jutott egy csomó gusztustalan poén a snail és a squirt miatt, de úristen, nőjetek már fel... :D
Anyám, nem is emlékszem mikor volt utoljára alleycat Debrecenben. Éppen ezért, amikor megláttam a "MajdNem Mikulás Alleycat vol.3. by Legend of yesterday" kiírását facsén és, hogy Levi meg Csipisz (Legend of yesterday) a szervezők között van, rögtön körvonalazódott, hogy "vazze nekem ezen indulnom kell". Bevallom sose volt az én műfajom az alley, mivel egyszerűen nem tudom megjegyezni az utcaneveket (kivéve, ahol már laktam), de szerettem csinálni.
Gyűltek az emberek a facsén és már el is könyveltem, hogy majd szépen bejövök valahol a középmezőnyben, a gyorsaság helyett a taktikára helyezve a hangsúlyt (és egyedüli 40 felettiként, megnyerem a 40 feletti kategóriát.. ha lenne, de nincs), viszont az időjárás közbeszólt. Baromi pocsék időt sikerült kifogni (eső, havaseső, szél), így az előre várható 15-20 fő helyett, kemény 5fő jelent meg Debrecen Bike Maffia főhadiszállásán a kitűzött időben.
Maga a feladatsor emlékezetes alley-k, mégemlékezetesebb feladataiból lett összeállítva, mai adott egy kis előnyt a többiekhez képest, mivel az indulók közt nem igen volt olyan, aki már akkoriban is alley-zett volna.
Csipiszék az időjárásra való tekintettel rövidítettek is a feladatok számán, így egy rövid eligazítás után, agyban felfűzve a CP-ket egymásra (meg Levi agyára menve, hogy "hol is van ez az utca"), elsőként indultam neki a távnak, akkor éppen szemerkélő esőben. Sajnos a manifesztemet (feladatsort) csesztem elkérni a végén, így emlékezetből jöjjön a leírás, ahogy én megéltem:
Elsőnek rögtön az Irodalmi múzeum felé lőttem ki, hogy az egyik ablakában megleljem a pluszpontos feladatot. Elég jól sikerült kifogni a lámpákat, így hamar odaértem és megtudtam, hogy verset kell írni a bringámról, ami kb fél perc alatt meg is volt, így már száguldottam is tovább a Hatvan utcai Hidas presszó felé, ami arról (IS!) híres, hogy tele van utcanév és egyéb táblákkal. Na itt kellett megtalálni, a fő feladat részeként, 2 oda nem illő táblát. Fakk!
Emlékeztem, hogy régen mennyit szívtunk ott táblakereséssel, így lazán, nem sietve vágtam neki, azon gondolkodva, hogy kikérek egy sört közben, de kb. rögtön mákom volt, mert szinte kapcsiból feltűnt egy nem bádog, hanem papírra írt, celluxszal kiragasztott tábla...oppá és a következő is. A két utcanevet (Csapó és Pacsirta) gyorsan felírtam és már robogtam is tovább az István út végére a következő CP-hez, mai szintén a fő feladatsor része volt. Ezzel a CP-vel is mákom volt, mert emlékeztem a parkolóra és és biztosíték szekrényre is, amit keresni kellett, így elég hamar meg is lett az újabb info morzsa a fő feladathoz.
A következőre betervezett CP-m, a rég Házgyár területe volt egy kamion shoppal, ahol egy időkapu nyílt (ezeken az időkapus CP-ken csak a meghatározott időintervallumban lehet feladatot teljesíteni plusz pontokért), így szembeszélben és akkor már enyhe havasesőben toltam a 33-as felé, mert bár sejtettem, hogy hol van a régi Házgyár területe, de a pontos helyről fingom nem volt.
Amikor szerintem(!!!) közeledtem a célállomás felé (valójában nem), meg is állítottam egy "környékbelit" (az első embert akit találtam), aki faszán el is küldött az ellenkező irányba.... mentem pár száz métert, amikor felöltött, hogy mintha említették volna, hogy ez kint a lóf@szban a Top-Shop áruházegyüttes mögött van... így megfordultam és az ösztöneimre hallgatva, abba az irányba robogtam tovább. S lám, szembe is jött még 2 induló, amiből sejtettem, hogy jó volt megérzés. Persze mivel fingom nem volt merre van a kamion shop, így simán túlmentem, de egy megállított autós, aki hála égnek ismerte környéket és eligazított. Meg is lett a kamion shop, ahol Csipisz várt rám "látványosan" unatkozva.
Itt a kamion shop mögötti gokartpályán kellett egy kört, nyélen menni, időre, majd mivel a terveimben a következő CP, ami szintén egy időkapu volt, még nem nyílt, így bekajáltam egy műzlit és lazán elindultam, egy plusz pontért táblás csokit venni. Mivel a megcélzott CP a Tessedik Sámuelen volt, így arra vettem az irányt, mert tudtam, hogy nem messze tőle, van egy kisbolt.
A csoki meglett, én meg már kezdtem szarrá ázni, így elindultam hátha meglelem az időkapus CP-t korábban (hehhehe), esetleg találok valami fedett helyett, amíg kinyit. S lám, meg is lett a buszmegállóban Levi, akinél ugyan várakozni kellett, de legalább jól eldumálgattunk és addig se áztam. Nála a feladat trackstand volt, amit, mivel világéletemben gyűlöltem a fixie-t (bocs srácok, nem lehet mindenki iszonyat trendi) elég bénán sikerült elsajátítanom (nem is volt rá szükségem soha). Na itt bénáskodtam egy sort, majd léptem az úccsó főfeladatos állomás felé a Lovarda előtti bringatárolóhoz.
Itt már a 8000-es dzsekim is azt mondta, hogy ennyi víz elég volt és kezdett szépen átázni, de mivel csak egy utcát néztem be, így hamar odaértem és meg is lett a főfeladat, amit kiadta a Pacsirta utca és Csapó sarkán lévő tömb kapukódját.
Wáhááá körbeért a kör, még ha akartam volna se tudtam volna jobban felfűzni egymásra az állomásokat. Kilőttem és pikk pakk ott voltam, kód beüt, én bejut és............ állok, nézek, sehol senki, körbevizslatok, semmi....
Itt mi a T_Ö_K_Ö_M_E_T kell csinálni?! Berregés nyílik az ajtó, bejön még két alley-s, az egyik elkezd felfelé tépni a lépcsőházban... kérdezem a másikat, hogy itt mi a lótúrót kell csinálni?! Hát valamelyik lépcsőfordulóban van egy tépős lap onnan kell letépni egy sorszámot és ennyi. Na akkor rohanás fel, minden lépcsőfordulóban szétnéz... Utólag kiderült, hogy Levi elmondta, hogy 9-10 közöttin lesz, úgyhogy lehetett volna liftet is használni, de persze ez nekem kimaradt valahogy. Még elkaptam azt az info morzsát az előttem felfutótól, amikor vacilált, hogy a legnagyobb sorszámot vagy a legkisebbet kell e elhozni... majd letépte az első kettőt, így taktikusan én 10-est (legnagyobb) sorszámot hoztam el. Bejött.
Bár harmadiknak érkeztem be és egy pluszpontos (hógolyót hozni) feladatot skippeltem, így is sikerült az első helyen végezni. Mondhatnám, hogy az évek, meg a rutin.... de inkább csak a mák (szerencse) és az indulók gyér számának köszönhetően.
Bár a végére sikerült a kelleténél jobban szarrá ázni, azért egy egész jó kis alley volt. Sajnálom, hogy az időjárás kicsit betett neki, de remélhetőleg lesz folytatás;-) Köszönet a szervezőknek Levinek, Csippónak és a DBM stábjának, bár rövid kis alley volt (~30km), de az időjárás miatt, nem is hiányzott senkinek se több;-)
Egy vasárnapi verseny, ami nem szombaton van!
Egy utólagos komment szerint röviden ilyen volt a verseny:
"Megint egy szuper, kemény és végre hideg verseny volt!
Köszönjük!!!!"
Minden szava igaz szóval a): a verseny jó volt és
b): nem vagyunk teljesen normálisak.
A debreceni bandát kicsit legyakta mindenféle dolog, a lényeg, hogy magamra maradtam-de mivel Ármin, de főleg Betti imád biciklisekre üvöltözni a pálya mellől kiváltképp hidegben, Ármin múló torokgyíkja visszaidézése végett azért csak összebútoroztunk végül a járműbe.
Az út zökkenőmentes volt, és mire odaértünk ott is voltunk, valamint annak rendje és módja szerint odaérkezett az év első, tirpákföldre jutó havazása is.
Borzasztóan körülményesen felöltöztem, bóklásztam egy kicsit, váltottam pár szót a familyvel, és mentem egy ismerkedős kört a pályán félgőzön.
Nagyon jó videót tett közzé a
Van egy sanda gyanúm, hogy a debreceni MK (Magyar Kerékpárosklub) részleg megint magára lett hagyva a fővárosban székelő országos MK központ által ebben a kérdésben (értem itt szakmai és érdekérvényesítési segítséget). De remélem, nem nekem van igazam és az önkormányzat nem engedett a nyomásnak!
Mindenesetre az utóbbi időben ismét iszonyat főváros központú lett az egész Magyar Kerékpárosklub, pedig volt egy fellángolás a vidék erősítésére (sajnos elég rövid ideig tartott) Én speciel ezért nem érzem magaménak ezt az egészet, így úgy döntöttem ki is lépek.
Itt az ősz. Vitathatatlanul, kegyetlenül, sárosan-lucskosan, szelesen, színesen, lélekemelően-akárhogy, de megérkezett. Elő lehet vakarni a szekrény mélyére száműzött átmeneti, vagy téli cumókat azoknak akiknek nincs "szezon", el lehet tenni, vagy rászegelni a görgőre a bicajt azoknak, akiknek van. Ennek megünneplésére mentünk egy karikát a medvés körön.
Volt egy Wahoo RFLKT kerékpáros komputerem.... itt a múlt időn van a hangsúly, mert egyszerűen felszívódott és/vagy átszublimált egy másik dimenzióba a Fertő-tavi hókamóka után. Bevallom nem sok funkciót használok az ilyen eszközökön, de van egy pár. A Wahoo-ban azt szerettem, hogy bringafüggetlen volt. Minden adatot a telóról szedett le és GPS alapú volt. Ha jött hívásom jelezte, ha jött sms kiírta. BLE-n (Bluetooth Low Energy) keresztül kapcsolódott így bár elem hajtotta, kb fél évig bírta egy elemmel.
Valami hasonlót akartam a régi helyére (az ugyanis már nem kapható). Ezért kaptam ferl a fejem egy nemrég megjelent cikkre, a bikemag-on, a Bryton újdonságairól. Ott megvillantották az új Bryton Rider 10-est, ami szintén GPS alapú, ék egyszerű, kb. felrakod és mész típusú komputer. Ha igényed van rá (nekem nincs), simán bővíthetők funkciók (ANT+-os) plusz kütyük megvásárlásával.
Gyorsan be is szerveztem egyet Taiwan-ról (igen ott olcsóbb + ingyenes a posta... és nem, nem izgulok a garancia miatt, mert az ebay és a paypal is bebiztosít, ha meg vissza kéne küldeni a a paypal fizeti, de miért kéne?!).
Pár teszt erejéig felcsattintottam a városi cangámra is (lsd. előző post) tesztelgetni a Strava auto feltöltést, meg az applikációját. Hát a mobilos applikációja egy fos, nekem pl. 2 user-t is létrehozott kapásból, egy facebookos és egy mail&pwd autentikációval is. Igazán, én csak egy facsésat akartam, hogy megkönnyítsem a Strava szinkronizálást.
Ha túlteszed magad az app hiányosságain és belövöd a user-ed, akkor viszont sima ügy. Én magán az órán semmit az égvilágon nem állítgattam át, az app-ban belőttem a strava-t és engedélyeztem, hogy jelezze az sms-eket és a hívásokat ami a telómra érkezik. Nem bántottam a kijelzőn megjelenő infókat se (ezt is az app-ból tudod módosítani). Felcsattintottam a bringára és gyerünk. Tökéletesen működött.
Persze az igazi teszt egy montis kiruccanás volt, ahol az óra kapott rendesen: eső, felhős ég, hegyek, szóval közel se mondható ideális körülménynek egy GPS alapú órának. Ennek ellenére stabilan tartotta a jelet, beázásnak nyoma se volt (pedig kaptuk esőt rendesen) és strava-ra feltöltött adatok is stimmeltek. Mindeközben a mobilon (ami a GLONASS-t is támogatja) szintén be volt kapcsolva az Endomondo összehasonlításnak. Ez utóbbi már szépen hibázgatott (ez szépen látszik a max sebességnél is) és plusz 3km-rel többet mért, mint a Bryton (a Bryton volt a pontosabb).
Amitől még tartottam az az üzemidő. A 4 órás terepezés után a kijelzőn a töltöttség jelző, még full-on (3 csík) állt, tehát az 1/3-át se "copálta" le az aksinak. Ennek tükrében, a több, mint 16 órás üzemidő, amit a gyártó ígér, reálisnak tekinthető (igaz erre kéne egy ilyen irányú teszt).
Összegezve nagyon bejött ez a kerékpáros komputer. Igazi megfizethető árú (ebay ~14Eft) GPS-es óra, bővíthető funkciókkal. könnyű kezeléssel. Egyedüli negatívum "csak", a saját mobilos (+webes) applikáció, amire még bőven ráférne a fejlesztés.
Jön a tél, korábban kezd sötétedni, lassan itt az idő, amikor sötétben mész és jössz haza a melóból (bevallom, baromira utálom ezt a télben). Utóbbi időben, köszönhetően egy-két incsifincsi túlórás napnak, döbbenten realizáltam, hogy Debrecen külterületén, ahol én is gályázok, sötétedés után, random időközökben elfelejtik felkapcsolni a közvilágítást. Spórolnak vagy csak szar a rendszer, ki tudja?! Ilyenkor vaksötétben bolyongsz hazafelé, amíg el nem érsz a lakott területekhez.
Félreértés ne essék, nem ninja-ban tolom (lámpa nélkül). De a BBB BLS-46 Spark lámpám bármennyire is tökéletes városi közlekedéshez, a full sötétben már elég kevés a maga kis 20 lumenje. Egy szó, mint száz, kell ett egy erősebb lámpa. Gyorsan fel is állítottam egy szempontrendszert, az elvárásaimmal:
Halk dobpergés..... és a nyertes: Lezyne Micro Drive 500XL!
Jeeeeee, üdvrivalgás! Vagyis hát.... szép is, jó is, de gopro felfüggesztés nem jár a gyári csomaghoz, de legalább létezik! Kemény 3 dolcsi, de itthon nem kapható (miéééééééééért?!?!?!?!?!?!) viszont külföldön igen.
Erről a kis, buzi, műanyag frincfrancról van szó, ami ugyan 3 dolcsi, de lezyne webshopjában éppen ki van fogyva és máshol olyan horror postaköltséget nyomnak rá, hogy az ember haja égnek áll, mivel lazán megnégyszerezi a vételárat. Na neeeee.
Sebaj, elvileg egy standard csavar tartja az alsó gumipántot a lámpán és otthon csak akad valami átalakítóm, a kínai actioncam készletben, amit össze tudok hozni vele. Hát kiderült, hogy az a csavar nem is annyira standard, de egy kis buherálás után csak belekínlódtam egy gopro szabványos adapterbe:
"S lőn világosság"... és megelégedettség és fényerő! Amen.